A nagypéntekre húsvét következett. De az apostolok számára hosszú volt az út nagypéntektől húsvétig. Ahogy nem akarták meghallani azt, hogy Jézus szenvedni fog és csúfos halálla hal meg, úgy nem akarták elhinni feltámadását sem. Mária Magdolna, az asszonyok, a kivégzést végző tiszt már régen hitre jutottak, de ők még jóval húsvét után is kételkedtek.
A mai emberiség számára is hosszú a nagypéntektől húsvétig vezető út. Az emberiség –a sokféle válságot, hitetlenséget, Istentől való elfordulást tekintve- még a húsvét előtti időket éli. Jézus szavai mintha a mai időkre vonatkoznának: „Ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.” (Lk 22,53). Akik félelemben, embertársaikkal való ellenségeskedésben, gyűlölködésben, reménytelenségben élnek, azok még a sötétség hatalmában vannak. Még megváltásra szorulnak. Ki váltja meg őket?
Jézus már meghalt értünk. Meghalt minden emberért. De akkor mért van az, hogy annyi ember, úgy látszik, még megváltatlan?
Jézus az egyetlen megváltó. De az ő megváltói tevékenységének mindazok részesei, akik már megtapasztalták az Ő megváltását. A megváltásba Isten belekalkulálta a mi Jézussal való együtt szenvedésünket, vele való egyesülésünket is. Szent Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „Örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyház javára” (Kol 1,24). Hiányozna tehát még valami Krisztus szenvedéséből? Igen, a mi szenvedésünk, a keresztények szenvedése hiányzik, azoké, akik már megtapasztalták Jézus megváltását.
A ma élő keresztényeken múlik a mai emberiség számára a nagypéntektől húsvétig vezető útszakasz hossza. Ha egyre többen lesznek azok, akik készek saját szenvedéseiket Krisztus szenvedéseivel egyesíteni az Istentől még távol lévő embertársaik javára, akkor megrövidül számukra ennek az útszakasznak a hossza.
Ismerjük Ábrahám alkudozását Szodomáért. Ötvenből lealkuszik negyvenet. Isten tíz igaz miatt is hajlandó lenne megkegyelmezni Szodomának. De nem akad tíz igaz sem, ezért elpusztul Szodoma. Szodoma bűneit sokszorosan meghaladják a mai emberiség bűnei. Ha felsorolnánk ezeket a bűnöket, akkor nagyon hosszú lenne a lista.
De a bűnök végtelennek tűnő listájával szemben ott van Isten irgalma, és ott van az igazak listája is, amely, hála Istennek, egyre növekszik. Nem az önelégült farizeus igazakról van szó, hanem a mellüket verő bűnösökről. Azokról, akik nemcsak a saját bűneik miatt verik mellüket, hanem családjuk, honfitársaik, az emberiség bűnei miatt is, és Ábrahámként közben járnak Istennél, hogy megmenekülhessen a pusztulástól a mai emberiség. Ha ez a mai civilizáció nem is kerülheti el a pusztulást, de legalább az emberek kerüljék el a végleges pusztulást, testük-lelkük elkárhozását.
A mai korunk igazi feladata az engesztelés, amely éppen azt jelenti, amiről eddig volt szó. Egyesülni Krisztus megváltó áldozatával a lelkek kárhozattól való megmentése, üdvözítése érdekében. A magyarság ezt a hivatást kapta Istentől a szentistváni felajánlás által. Most érkezett el a magyarságnak ez az engesztelő hivatása a csúcsára. És ennek látjuk már az igazi tétjét is. Ez a tét nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség megmenekülése.
Ennek az Istentől elrugaszkodott civilizációnak az összeomlása elkerülhetetlen. De hogy mekkora lesz a földrengés és a szökőár, és hány embert temet romjai alá, és hány embert sodor magával, az az igazi keresztények számán, imáján és áldozatán múlik. Azokon a keresztényeken, akik kereszténységüket alázatban, szeretetben, vagyis nem saját teljesítményként, hanem életükben Istent tevékenykedni engedve élik meg, azaz minden munkájukat, imájukat, tevékenységüket Jézussal egyesülten végzik, és ezáltal hozzájárulnak embertársaik megváltásához, számukra a nagypéntektől húsvétig vezető útszakasz lerövidüléséhez.
Kiss Róbert diakónus