Pásztor Pál Kisnémedi korábbi plébánosa 1961-ben sokat foglalkozott Kisnémedi település szokásaival, történelmi kutatásokat végzett. Egyik megmaradt írásában a lakodalmas szokásokról írt. Ebből olvashatnak részleteket.
A lakodalom előtt kb. egy hónappal elment a vőlegény apja vagy anyja, esetleg mind a ketten a lányos házhoz „kéretni”. Ezt „megkérő”-nek is hívták. A leány hozománya rendszerint a következő volt: 3–4 fiókos sublót, 6 párna, 2 dunyha. A templomi hirdetést a menyasszonynak meg kellett hallgatnia. Ellenkező esetben „süketek lesznek a gyermekei”.
A lakodalom napján a két vőfély elvitte a „jegycipőt”, zsebkendőt küldött a vőlegénynek, valamint ünneplő inget az esküvőre, azaz „jegyinget”. A koszorúslányok is résen voltak, és igyekeztek a vőfélyek bő csizmaszárába tollat tűzni vagy belisztezni őket. Általában az egész nap, addig, amíg a menyasszony fejét ki nem kötötték, tréfával telt el. Itt is szokás volt, hogy amikor az esküvő előtt a menyasszonyért mentek, egy legény öltözött fel menyasszonyi ruhába, és kukoricafonatot tett a homlokára menyasszonyi koszorúként. Ölelgette a vőlegényt, hízelgett neki, sokat mókáztak, nevettek… Az esküvő után a vőlegény is, a menyasszony is külön-külön hazamentek, ki-ki a maga házanépével. Esküvő után aztán a délután folyamán 3–4-szer is elmentek a menyasszonyért, amíg ki nem adták.
Amikor először mentek a vőlegényes háztól a menyasszonyért, a menyasszony nőrokonai árverezték a menyasszony párnáját. A vőlegény rokonai becsmérelték a párnát: „Nem is toll van benne, hanem csak kukoricafosztás!” Mindenki belebeszélt. Félóráig is eltréfálkoztak. A vőlegénynek magas áron kellett kiváltania a párnát, de nem volt baj, mert az érte járó pénzt a menyasszony kapta, tehát a családban maradt.
A vőlegény elé a két kapufélfa közé szalmakötelet is kifeszítettek. El kellett szakítania. Mielőtt végleg elvitték volna a menyasszonyt a vőlegényes házhoz, újra kikérték, újra elbúcsúztatták.
Mikor a menyasszony odaért a vőlegény házába, egy vödör vizet és egy seprűt tettek elébe. A vödröt fel kellett rúgnia, majd megkeresnie a vödör és a seprű helyét is. Hogy megtanulja, mi a házirend! Minek hol a helye! Azonkívül fel kellett néznie a kéménybe is. (Szabad kémények voltak.)
Az esküvői vacsora is sok tréfa és móka közben zajlott le.
Az egyik vőfély például így szólította fel a vendégeket az ivásra: „Isten veled, Gyurkó, Palkó, Jankó!
Te meg, kurtafarkú, kanta korsó!
Benned van az élet ama jó gyümölcse,
Melyet egy girbe-görbe hátú, nagykalapú ember
Éles késsel kanyargatott, kapafokkal kocogtatott.
Benned van az észvesztő, erszénypusztító,
Sok kontyot félretaszigáló…
A múltkor is, bor-sógorom, az orrom összetörted;
Azért máris az áristomba, jó utat kívánok!!!”
Erre felhajtja az üvegből a bort.
folytatjuk.
